A nagy sebességű-golyóscsapágyak, a gördülőcsapágyak egy fajtája, elsősorban négy alapvető összetevőből állnak: a belső gyűrűből, a külső gyűrűből, a golyókból és a ketrecből. A gyűrűk és golyók jellemzően jó -minőségű anyagokból, például magas- krómacélból készülnek, hogy biztosítsák a nagy szilárdságot, keménységet és kopásállóságot, míg a ketrec általában nejlonból készül a húzónyomaték minimalizálása érdekében. A ketrecek anyagainak fejlődése a sárgaréztől vagy a bronztól (a XX. század elején uralkodó anyagok) a sajtolt acélketrecekig terjedt; az 1970-es években anyagi forradalom következett be a Nylon 66 bevezetésével, míg a 21. századi megoldások szálerősítésű kompozitokat, például PEEK-et (poliéter-éter-keton) használnak.
Ami a tervezést illeti, a nagysebességű gördülőcsapágyak kvázi-statikus modelljét-hozták létre. A B7010C/P4 támasztócsapágy-, amelyet egy adott nem-szabványos repülőgép-főtengely csapágyához- használtak, mint a vizsgálat tárgyát, a modellt a Newton-Raphson iterációs módszerrel oldották meg a terhelés és a forgási feszültség, az érintkezési szögre és az érintkezési szögre gyakorolt hatások meghatározására. Ezen túlmenően megállapították a kapcsolatot a versenypálya felszíni domborzati paraméterei és a csapágy teljesítménye között. Ugyanazon modell hazai és nemzetközi csapágyaiból származó belső{13}}gyűrűs futópályák 3D-s felszíni topográfiájának mérésével és összehasonlításával a tanulmány tíz paraméter hatékonyságát igazolta: -Sa, Sz, Ssk, Sku, Sxp, Vmp, Vvc, Sdp, Sdr és Spd{15}} a teljesítmény karakterizálásában.
